A tegnapi nap a pihenésről szólt. Hálás vagyok a családomnak hogy a gyerekekkel való játék és feleségem készítette vasárnapi ebéd ekkora feltöltődést nyújt nekem. Hálás vagyok a varrnónőnek akit a kezdődő farsangi kavalkád miatt nagyon sokan megtalálnak a farsangi jelmezek elkészítésével, megigazításával mégis szakított időt arra hogy beugorjon hozzánk és a mi megigazított farsangi jelmezeinket elhozza hozzánk. A mi ovinkban maratoni farsangi mulatságot szoktak tartani: a héten minden nap más tematikájú beöltözés lesz ami nálunk ugye 2x5 azaz 10 különböző farsangi jelmezt jelent. Mindig szoktam képeket csinálni mert nagyon vicces és a gyerekek nagyon élvezik. Hálás vagyok még a titkos projektben annak a corporate vezető peer-emnek aki folyamatosan bevonva tart egy nagy partnerrel való együttműködésben. Tegnap a tanulás terén a bevésés maradt, az Invictus-t néztem meg még egyszer és még jobban le vagyok nyűgözve hogy Mandela ekkora ellenszélben tulajdonképpen közvetlen családja ellenében is képes volt ragaszkodni az "emberi számításaihoz". Jótettként pedig feleségemet viszem el Dublinba ahova 2 nap kiküldetésre megyek egy szűk hónap múlva. Arra gondoltam hogy én olyan sokat utazom, ő pedig olyan keveset hogy a harmincas éveim utolsó napjaira meglepem őt egy ilyen kiruccanással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése